verskatasztrófák - befejezendő, vagy abbahagyandó verstöredékek címmel új, olvasgatásra szánt anyag található meg a blog bal szélén.

Egy ismeretlen Brecht-darab kéziratának margójáról

I.  Versbetét. Anyámnak. (visszaigazolásképpen)

 

            Szépen fogom átölelni a pénzed,

   ha megkapom,

   majd megkapom,

   nem türelmetlenkedem

   tráj-láláj-láj!

 

   Nem okozok

   visszafordíthatatlan betegséget,

   a szervezeted úgyis múlandó,

   most múlik pontosan.

 

II.  Dalbetét. A közönségnek.

 

   „Van ami örök és

     van ami múlik,

     van ami most múlik pontosan!

 

     Van ami kék és

     van ami sárga,

     a kettőt ötvözve zöld.”

2009

kávé és cigaretta Latinovits hangjára

Zúg a másnapos reggel

de csak lefojtott csenddel

valakik már beindultak.

 

Felszívták magukat éjjel

altató álom-szagú tejjel

megpuhították testüket.

2007

Identitás

Mint az Egygyűrű

(mely mindfölött áll,

és a legtávolabb mutat)

emészti tudatom

(ami van, s nem nincs,

de halálomig kotyog)

a nagy magyar semmiség.

 

Ha repülőm, aki (ami) a lég villamosa,

olykor-olykor a fejembe száll,

kivetem magam magunkból, és

belevetem magam magatokba.

De hé! Akkor mi ti leszünk,

és ti lesztek mi!

 

2008