A fejemben kés van,
az utcán sétálok.
Közben pofáznak,
mármint a madarak.
Bár most úgy hallom,
mintha énekelnének,
de lehet hogy csak azért, mert
a fejemben kés van.
Lábjegyzet:
Elég könnyen elképzelhető, hogy mindenkinek kés van a fejében.
Csak vagy nagyon apró, vagy túl nagy.
1
tucatnyi nedves textilzsebkendő és azokhoz tartozó vidám nénikék köszöntötték mikor világra jött és tucatnyi nedves textilzsebkendő búcsúztatta mikor rögvest világgá is ment. Illetve pont hogy nem ment. Világgá pedig semmiképp.
a zsepik meg a nénik meg sem fordultak a fejében. Vagy más. Például? Mikor? Miért? Kinek? Én? Te? Ők? Mama? Papa? Mi? Ki-ki? Egyáltalán mi az a Ki?
Semmire sem volt ideje, be volt havazva.
És ezek után még „Ezek után még…”?
Nincs helye.
Milettvolnaha, mi? MI? No ugye hogy naugye sincs.
Ilyenkor sok minden nincs.
AZ semmiképp.
Csak kendő. Talán zseb, és olykor textil.
