Mint az Egygyűrű
(mely mindfölött áll,
és a legtávolabb mutat)
emészti tudatom
(ami van, s nem nincs,
de halálomig kotyog)
a nagy magyar semmiség.
Ha repülőm, aki (ami) a lég villamosa,
olykor-olykor a fejembe száll,
kivetem magam magunkból, és
belevetem magam magatokba.
De hé! Akkor mi ti leszünk,
és ti lesztek mi!
2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése