2010. júl. 4.

SOMORJAI egy kicsit visszatér a természethez (vidék?)

1.
Most olyan mintha Szigetcsépen:
tököli szél fúj, nyárfa rozog,
fejem nem fáj, gyomr nem korog.

2.
Ebéd előtt gitároztam, délután
kettőt tanulok. A baj csak egy.
Délután és ebédelőtt. Nálunk
a kettő egyremegy.

3.
A remény mint mindig,
hogy lehet szépúj világ,
fákról lóghat tarisznya
a bokrokról meg virág (paszuly?)

4.
A popóm gömbölyű, a cickóm gömbölyű,
a fejem gömbölyű, a lábam gömbölyű.
A gömbölyű gyönyörű, lehet még a világ is.

5.
Csak egyet ne feledjünk.
Akármeddig facsarjuk is,
gatyába megy a végső csepp pis’.

6.
Lelkemre többet nem vágyom,
lenne bár egy padom.
(Lelkemre többet nem vágyok,
bárcsak lennének itt padok.)

7.
Lelked többé nem pad,
vébé alatt fotel.
Sör hogyha kiapad,
hűtőig tolod el.

8.
Fehérebb íz,
pirosabb kupak.
- csavarnám én,
innád te.

9.
Eszéhez tér, abba kap,
hallgatjuk az Abacab,
eszegetjük a bonbont,
a Teremtés közös pont.

10.
A bonbon, amit anyától kaptál,
nem mondom hogy a szép szavak
helyett, mert még az enyémet harapnád le…
…nem pedig a szép marczipánfejet.

11.
Az Alföld áll. Pipál, állatot tart,
tavasszal sokat iszik. Sárgabarna
kék és zöld foltokkal. Szántatik és
arattatik földje, néhol embert is találunk
rajta. Utóbbiak közül néhány polgármester.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése