Somorjai

                              „Én tágranyílt, rőt sötétet álmodok”
                                                  (Somorjai - na jó egy kicsit Kondor)

Ez a Somorjai
nem én vagyok.
Ez a Somorjai
a családom.
Elhatárolódom.

***

Nálunk sugározik
a pók a falon.
Futkározni csak anyám
fut, meg néha
az apám, a bátyám,
a nővérem, a keresztanyám,
vagy én.
Vagy lakásunk színes
tárgyai, akik néha
dolgok, vagy akár
cuccok is, de
ünnepnapokon használjuk is őket.
Olyankor aztán mindenki összefut,
de ezek a tárgyak
(akik néha dolgok,
vagy akár cuccok is,
de ünnepnapokon használjuk
is őket) csak azért,
mert a szomszédban ünnepnapokon
fúrnak.
Nálunk minden nap ünnepnap,
örök semmi a vak nap alatt.
Csak hogy ezzel a
Juhász Gyulával éljek.

***

Anyám keresztanyámmal sósszájú.
Bátyám és nővérem semleges,
én és Laci, az apám pedig
édesszájúak vagyunk.
Ezért lopom a csokit.
A kamrából.
Ha van.

***

Ha nincs kéz,
nincs csoki, ha
van kéz, van
csoki.
Ezt meg a
Vidámpark együttestől
lopom.
Szörnyű egy alak,
kivedlett kleptomán
vagyok.

***

Olasz-féle-família vagyunk, ez tagadhatatlan.
A nővérem jelentette ki ezt
még régen.
Temperamentomügyileg.
A Zeszti, aki már egymagában felér egy olasz familiával: hangos, táncol, tésztál.
Nohát mi erre joggal mondhatnók:
Más szemében a karót,
Sajátjában a Corát sem.
de nem mondjuk.
Ma non diciamo, per favore:
Ordítjuk.